bolondanyu

Szevasz Piskóta!

Ezt most nem neked írom, hanem valakinek, aki nem lett az apád..

*                                            *                                         *

Toporgok a lakásban.

Jövök-megyek ide oda, no nem nagy az egész, 41 négyzetméter, sok tükör, az előző tulaj oroszlán volt-jó fej csaj- nézegetem magam, siránkozom a ruhatáramon meg a seggem is nagy…

A tuja megint eldőlt az erkélyen, nem érdekel, mindenki annak képzeli magát, aminek akarja, ha neki kúszóbab vagy futómuskátli identitása van, ki vagyok én, hogy megfosszam tőle.

Kinyitom a hűtőt, van benne 5 üveg bor, remek, hát ez is itt fog megpimpósodni, mert ökör iszik magában, bezzeg ha feljönnél, adnék neked, mondjuk irsai pont nincs, de ha tudnám hogy jössz, elrohannék a teszkóba és vagy egy órát sminkelnék meg kipakolnám a ruhás szekrényt és hisztirohamot is kapnék tisztességesen, aztán közölnéd, hogy hogy nézek ki ennyi vakolatban, inkább mossam le.

Mindig is “kedves” voltál…

Úgy tudtál a szavaiddal gyomorszájon rúgni, mint senki más.

Na de nem jössz, mert letiltottalak a fészbúkról (is), persze kiröhögöm magam, és gyerekes és szánalmas, tudom jól, de meg kell mutatni a nemlétező erőmet a virtuális térben, hogy fasza csaj vagyok, tudok élni nélküled-ha a vegetáció is annak számít, akkor mindenképp élek.

Sokat gondolok rád, hülye módon a felsőtestedre, mert a vállad és a hátad olyan nagyon férfias volt, hogy valahányszor láttam, összepisiltem magam, te meg tőlem nem, csak azt mondtad, hogy irgalmatlanul béna vagyok és pingvin a járásom meg húzzam ki magam, persze igazad volt rohaggyál meg, de ettől nem igazán éreztem magam végzet asszonyának, csak akkor, amikor megfogtad a kezem egy pillanatra én meg csak lestem, milyen selymes a bőröd, mint egy csajnak.

Aztán szokás szerint elzavartál a francba.

Mondjuk, ha szerettél volna…nem szerettél, csak szeretted, hogy szeretlek és dagasztottam az egódat, mint a tésztát, egyre nagyobbra, én meg cserébe összementem, mert összeszottyasztottál, mint egy mazsolát, kicsiny kis bolond riadalom lettem, félős hisztigép, szivárványt kergető anti-királyány, csak mondtam a fura szavaimat, aztán jöttél a péklapáttal és lecsaptál. 

De nagyon óvatosan csaptál le és csak a saját érdekemben, amit ezúton meg is köszönnék, ha nem hiányoznál úgy, mint ahogy a hipó marja a kádat, vagy ahogy a tanárnő krétája csikorog az iskolai táblán.

Szóval megköszönném, ha szívből jönne és nem haragból és sértettségből.

“Kedvellek!”-mondtad-, én meg anyádra gondoltam közben, tudod kit kedveljél köcsöggyerek, belém halálosan szerelmesnek kell lenni, értem küzdeni kell, kard ki kard, fehér ló meg várárok és csata, hát erre fogtad magad és rászartál a fejemre, hogy harcoljon értem a radai rossebb, hess innen, szúrós kavics vagyok a cipődben, vagy már az sem, roló le, én meg balra el, függöny össze, mentem vissza a magányomba, a dohos és sötét barlangba, ahová te hoztál pár hónapig fényt.

Jó nagy barom vagyok, lehúztam a vécén egy évet, akkora lukat lőttem, hogy egy százezres stadion rajtam röhög, le is ülök a kispadra, sőt, inkább fülem farkam behúzom és irány az öltöző.

Most nem játszom egy darabig.

Ténfergek a lakásban, azt mondtad egyszer feljössz és hozol nekem egy kést, mert “romantikus” vagy és nyilván olyan szerencsétlen vagyok, hogy nincs is késem, és tényleg nincs, csak ez a recés izé, és annak is örülnék, ha csak becsúsztatnád a küszöb alatt és tudnám, hogy itt jártál.

Kinyitnám az ajtót és beleszippantanék a levegőbe, hátha érzem még az illatod…

Persze titokban arról álmodom-és ezt nem mondom el senkinek-hogy egyszer becsöngetsz és ittmaradsz egy egész napot, este mesét mondasz nekem és odabújok hozzád, a nagy, erős válladra hajtom a fejem és amikor nem látod, összetaknyozom sírásilag a pólódat miközben alszol és ölellek, aztán reggelig nézlek, mert tudom, most kell jóllaknom, mert soha többé nem fogsz jönni.

Átváltoznék ropogós pirítóssá és reggeli tejeskávé lennék, a szalvéta ami a szádhoz ér, a zuhany alatt a kellemetlen langyos víz ami kijön a meleg előtt, aztán mint a törölköző, köréd csavarodnék és magamba szívnálak.

Öntudatlan némasággal lesném minden mozdulatod és minden másodpercben elsorvadnék, milyen távol tudsz lenni akkor is, amikor itt vagy egészen közel.

De nem jössz, maradsz álom, délibáb, “mekkora egy barom voltam már megint” érzés, kósza gondolat a cipőfűzés és a csekkbefizetés között, sunyin meglesett fészbúk oldal egy kamu regről, hiába várt email és meg nem csörrenő telefon.

Dédelgetlek, aztán kapsz egy fiókot a szívemben és örökre bezárlak.

Gyilkos lesz ez a tavasz nélküled.

Ott fogok ténferegni a Dunaparton és a lenyomatainkat keresem majd…mint egy szomorú cirkuszi majom, aki lemenne a teszkóba és hozna neked irsait…

Szevasz Piskóta!

Hogy vagy pöcsös? Mi volt ma a jáccón? Vigyázzál a szőke fürtös kislányokkal, jól gondold meg kinek adod oda a formázókészletedet, mert a végén nagyi leszek! 🙂

Naszóval.

Azon gondolkodtam ma este, hogy mitől félek a legjobban.

És arra jutottam, hogy a magánytól.

Hogy úgy fogok megöregedni, hogy nem adtam életet, nem szeretett senki, nem voltam múzsa és édesanya. És amikor már visszafordíthatatlan a dolog-olyan 50 körül-akkor majd azon kapom magam, hogy elrohant az élet, és nem történt velem semmi.

Félek egy párkapcsolat súlyától, félek a szerelemtől, mert sokszor fáj, félek a felelősségtől, hogy “elrontalak”, félreszeretlek, olyan nehéz kereszted leszek, amit nem tudsz majd levetkőzni. Félek, hogy apád elhagy és hogy egyedül maradok veled, pénz nélkül, kétségbeesetten, a sérült kis lelkecskéddel, a krokodil könnyeiddel, az “apa hol van?” kérdéseiddel, amikre nem fogok tudni mit mondani.

Rengeteg parám van. Például hogy te már ott vagy a pocakomban, hetedik-nyolcadik hónapban vagyunk és apád lelép. Félek, hogy beteg leszel, hogy csalódsz bennem, hogy nem olyan lesz az életed, amilyet elképzeltél.

Félek, hogy mi lesz, ha nem értjük, nem érezzük egymást, ha megszakadok és te akkor is utálni fogsz.

Félek, hogy túl foglak szeretni, a széltől is óvni és önállótlan leszel, én meg rádtelepszem és megfulladsz tőlem.

Jaj picur, olyan bonyolult dolog jól szeretni! És tudod…picit most sírok várjál…szóval…tudod nekem egyetlen célom van. Az, hogy megmutassam a világnak, hogy jó anya vagyok és te normális lettél, fasza srác, okos, mélyen érző, becsületes, empatikus, érzékeny, aki nem anyámasszony katonája. Azt akarom, tényleg, hogy ne legyél sérült, ne szenvedj annyit magadtól mint én, hogy könnyítsek neked, ne pedig rád pakoljak terheket, és ez tudod…ez bazi nehéz, jó szülőnek lenni kőkemény munka. És nem fog érdekelni ki mit mond, az érdekel, hogy neked jó legyek, hogy amikor felnősz, akkor ne azt mondd, hogy anyám, dögölj meg, ezt elbasztad és gyűlöllek, hanem azt mondd, hogy köszönöm te bolond, lásd, jól csináltad.

Vannak előttem családmodellek és van elképzelésem arról, hogy hogyan igen és hogyan ne. A hogyan ne már tiszta, a hogyan igen meg irtó nehéz, beállni középre, hogy ne hanyagoljak el de ne is üljek rád, hogy egyszerűen csak ott legyek a közeledben akár szó nélkül is, hogy érezd a biztonságot nyújtó melegségemet és a szeretetemet, mint egy öreg cserépkályha úgy. Nem jéghidegen és nem forrón, hanem állandó kis lángon égve.

Nagyon félek, hogy kifutok az időből, hogy nem találom meg apádat. Sokan kérdezik miért nincs senkim és hidd el, nem tudok válaszolni. Piszkálnak, hogy magasak az elvárásaim biztos, de hidd el hogy nem! Olyan embert keresek, aki megért, ez minden! Lehet alacsony, magas, kövér, sovány, gazdag, csóró, tökmindegy, olyan emberről álmodom, aki ért és érez engem és én is őt. És ez nagyon egyszerűnek hangzik de látod milyen nehéz, 38 év alatt nem találtam senkit és sajnos nem tudok abból engedni, hogy jó legyen köztünk a kommunikáció, mert az az alapja mindennek. És a szeretet, persze. Hidd el, hogy nem vagyok finnyás, mire lennék, nem vagyok se bombázó, se jómódú, ne úgy képzelj el engem, hogy irtó válogatós vagyok, csak nagyon ritka az olyan ember, akivel közös rezgésen vagyok, aki jót kérdez, jót mond, akinek a szájában otthon vannak a szavaim, akinek a szavai jó helyen vannak a szívemben.

Nem öltem meg egyetlen párkapcsolatomat sem, mert nem is volt igazándiból, nyilván mert halálosan félek, hogy sérülök. Olyan sok minden fájt már, de tudom, hogy bele kell mennem bizonyos élethelyzetekbe és beleállnom a forgószélbe, fájdalom nélkül nincs győzelem kisfiam!

Félek a szextől, félek odaadni magam csak úgy, mert értékes vagyok, nálam nincs testiség lélek nélkül, nincsenek futó kalandjaim, félek a ragaszkodástól, nagyon hamar megszeretem azt, aki kedves hozzám. Félek a boldogságtól, mert súlya van. Félek boldog lenni. Olyan vagyok, mint egy kóbor kutya, egy jó szóért odaadom a  lelkem. Nem szabad. Így lehet igazán sérülni.

Szóval félek. És az idő ellenem dolgozik. És nagyon szomorú vagyok, hogy nem vagy itt velem, hogy nincs mondjuk egy 10-15 éves fiam (vagy lányom), nincs értelme az életemnek, kimondom a frankót, üresek a napok, nem történik semmi, nem vagyok a helyemen. Egy nő szerelem és gyerek nélkül csak féllábú koldus. Én ezt vallom. És lehet vele vitatkozni.

Sok mindentől félek prücsi, és nagyon nehéz ám egyedül, hidd el, a saját agyamra megyek. És öregszem, és nem vagyok már olyan rugalmas mint rég, de szerencsére a humor sok mindenen átsegít. Persze van amin én sem tudok nevetni.

Félek, hogy ki fognak gúnyolni a hátam mögött pár év múlva, hogy nincs családom. Cikinek kell majd éreznem magam és végtelenül szánalmasnak. És cserébe azt sem mondhatom, hogy srácok, én így vagyok boldog, mert látni fogják rajtam, hogy ez nem igaz.

Nem tudlak megszülni, pont annyi pénzem van, hogy hó végén marad egy ötszázasom, nincs pasim, ha belegebedek, akkor sem tudlak a világra hívni, mert nem tudlak! És hidd el, a csontvelőmig azon dolgozom, hogy legyen pénzem és összerakjam magam és bevonzzam édesapádat és közösen létrehozhassunk téged, de kurva nehéz életem volt és nagyon mélyről jöttem vissza, nagyon sok évemet elvitte, hogy viszonylag normális és értelmes ember legyek, mert a nehezebb utat választottam.

Bonyolult dolog ez a létezés, sok bajom van vele, túlagyalom, túlkomplikálom, de nem tudok a felszínen úszni, sok tapasztalás és tudás kell ahhoz, hogy ne rontsalak el, hogy normális anyukád legyek. Nem akarok szar szemét anya lenni, iszonyatosan azon vagyok, hogy ha eljön az idő, egy boldog és pszichésen egészséges lurkót faragjak belőled. És az a nagy kérdés, hogy ha én nem vagyok az, akkor készen állok-e rád.

Bocsáss meg nekem kisfiam. És várj rám még egy kicsit. Hiszem, hogy akkor fogunk találkozni, amikor megérettem Rád.

Ölellek:

Anyu.

Szevasz Piskóta!

Mi a pálya? Minden okés? Cumi mozog a csőrödben, pelus tele, hisztiméter maxra tekerve? Jól van kisfiam, ügyes vagy, menjél legózzál apáddal…

Naszóval. 

Képzeld el, valamelyik nap sétáltam a szitiben és szembe jött velem egy apuka, a nyakában pedig a kisfia. A nagy rákenroll meg a kicsi, apa kapucnis pulcsiban, bakancs, metál póló, kis rákenroll kapucnis kabátban, halálfejes cumival. Hát komolyan mondom, majdnem megzabáltam őket.

És akkor elgondolkodtam.

Hogy van-e ennél nagyobb dolog az életben, mint mikor a csávód nyakában ül a gyereked. Megbeszélitek hogy találkoztok, te ott állsz, izgulsz, jönnek-mennek az autók, és egyszer csak meglátod A férfit, nyakában A gyerekkel, akit Te szültél. És ott jönnek és teli pofával mosolyognak rád, a kölök halál nyugodt, vörösre szorítja az apja nyakát és közben foltokban kitépte már a szakállát, a férjed dúdol valami dalt és szemmel láthatóan kurva jól érzik magukat egymás társaságában.

Most komolyan prücsök. Kell ennél több? Ez a Maslow piramis csúcsa! Mi lehet más? Sok pénz? Budai ingatlan? Karrier? Utazás? A lófaszt! NEKEM ez a top és az éltet, hogy egyszer ezt megélem, hogy jössz velem szemben a cumis csőröddel apád nyakában, és én meg csak állok és bőgök mint a rohattélet, amitől megijedsz és te is elkezdesz bőgni, aztán apád is bőg, hogy mekkora egy kretén vagyok, és ott bőgünk az utca közepén mind a hárman, én a boldogságtól, te attól, hogy bereccsent az anyád, apád meg csak úgy szolidaritásból.

Tudod pöcsös, ha most idejönne egy jótündér és megkérdezné, hogy mit szeretnék, mutassak egy képet, akkor én ezt mutatnám neki. Magas, 100-110 kilós, borostás vagy szakállas pasi, csibész arc, grübedli (na ez tuti valami jiddis szó), te meg ott az okos szemeiddel, a meggypiros száddal, alul a 2 fogaddal, taknyos orral. Ennyi! Én itt le is tenném a lantot, köszönöm szépen, kimaxoltam az életet, meg is állnék Vágó úr, nincs feljebb. Nekem ez az álmom.

Azt még elmesélem, hogy miről álmodoztam gyerek meg tini koromban, ha már így rákérdeztél, egyelek meg!

Képzeld el, én úgy terveztem, hogy az első menstruációtól az utolsóig szülni fogok minden évben és lesz vagy 40 gyerekem. Egy böhöm nagy kastélyban lakunk, ahol sérült, árva, beteg gyerekek meg a sajátjaim is ott vannak. Ilyen vúctok jelleggel, mert bennem van a hippianyu vér, én ezt az egészet ilyen szabadon és zenésen meg táncosan képzelem el, hogy písz, láv meg heppinesz, szóval ott lakunk vidéken, az Isten háta mögött, a rengetegsok ilyenolyan gyerek, meg én, meg a csávóm, meg tanárok, orvosok, gyermekfelügyelők, miegymás. És én ott ülök egy 3 lábú stokin a kertben, hatalmas kötényem van és én is vagyok vagy 120 kiló-ennyi szülés után, na gondolhatod!- és ülök és borsót pucolok az ebédhez egy ilyen fehérre zománcozott vájlingba. 

Körülöttem zsivaj, a gyerekek szaladgálnak, elesnek, énekelnek, fogócskáznak, én meg buddhai nyugalommal pucolom a több kiló zöldborsót és olyan lelki béke és boldogság van bennem, hogy ihaj.

Hát édes fiam, emmá bukó!

Se kastély, se sok gyerek, se pasi, egyedül a zöldborsó, amit ebből a sztoriból fel tudok mutatni a mélyhűtőben, de azt sem én pucoltam, hogy rohadna meg!

De tudnod kell, hogy belül, ott méééééélyen legbelül én ilyen gondoskodó anyuka vagyok.  És fura ez az én számból, mert itthonról dolgozom, tök egyedül vagyok és karriert építek és harcolok minden nap, mint egy amazon, de nem ezt akarom! És érzem, hogy ez, ami most van, ez nem normális, ez engem nem tesz boldoggá. Kereshetnék mondjuk havi 1 millát-irány Dubaj!-, akkor is csak a 4 fal várna itthon és nem jönne át senki éjszakára és nem maradna itt évekig mellettem, úgyhogy…

Szeretnélek egyszer apád nyakában látni. Nézd, lehet velem beszélni, nem kell halálfejes cumi, egy Tankcsapdás pulcsi megteszi helyette és egy “szija anya, mennyéinnen!” felkiáltás. 🙂

Nagyon hiányzol Piskóta. És nagyon sajnálom, hogy ilyen öreg vagyok és 40 alatt te már nem születsz meg nekem. Alig lesz időnk egymásra és nem tudom, hogyan bocsátom ezt majd meg magamnak, hogy nem nézhetem majd végig, ahogy megöregszel. Nem én alakítottam így, vagy ha igen, akkor nem direkt, vagy csak féltem, vagy félek, nem tudom. Nyilván halálosan be vagyok fosva a párkapcsolatoktól és az anyaságtól is, de ezt csak neked árulom el, apádnak el ne mondd, hadd higgye azt hogy normális vagyok…

Remélem jó haverok leszünk kis kukac, és megismerhetjük egymást úgy igazán, mint a barátok. Mert általad leszek én anyuka és te általam leszel behívva a világba. De az nagyon fontos, hogy barátok legyünk és úgy szeresselek téged, ahogy neked arra szükséged lesz.

Apád meg kapja be a brét, hogy linkre töltögetem a lóvét a társkeresőre és baszik rámírni!!!!!

Vigyázz magadra majom, és ha már ott vagy, szorítsd meg apád nyakát, hadd liluljon a feje!

Puszi, szeretlek!

Muter.

Szevasz Piskóta!

Képzeld, jobban vagyok. Ezért jó a mániás depresszió, olyan, mint a hullámvasút, egyszer fent, egyszer lent, olyan szépen rángatnak az érzéseim, hogy gyakorlatilag egy 24 órás meglepetés csomag vagyok saját magamnak.

Azon filózom, hogy mi a szerelem. És képzeld nem tudom definiálni. Persze vannak ilyen todományos izék, hogy kémia meg endorfin meg satöbbi, de én azt hiszem, hogy ez valami más, valami magasabb szintű. Mármint a nőknek. A pasik ezt sem bonyolítják túl, de mi, puncisok, mi aztán a kombinálás meg a felesleges agyalás mesterei vagyunk, velem az élen, aki egyfolytában kattog valamin és hülyeségeket csinál.

Szóval háromszor voltam szerelmes, illetve három és félszer, mert ez a legutóbbi ez azt hiszem csak fél volt, mert csak rávetítettem szegény párára valamit, az meg csak lesett, hogy mi bajom van, meg nem is viszonozta.

Van olyan, hogy az ember “félreérez.” Hogy megismerkedik valakivel és azt mondja, igeeen, ez az a férfi, álmaim lovagja, akivel holtodiglan és akinek szülök vagy százat és aki a lelki társam és és és…és aztán 3 év múlva megölik egymást a válóperes ügyvédnél. Szóval a szív sem csalhatatlan és az ész sem.

Nyilván, ahogy öregszünk, már nem  olyan a szerelem, mint 16 éves korunkban. Mert már mérlegelünk, döntéseket hozunk és a döntéseinknek következményei vannak. Felnövünk és már csak álmodozunk az amerikaifilmes szerelemről, hogy kéz a kézben rohanunk a naplementébe és megőrülünk és lakókocsival bejárjuk a világot, mert már munka van, adósságok, robotolás, elhízás, fásultság és valljuk be, egy olyan idős muff mint én, már nem a rugalmasság és a bogarasságmentesség istennője, hanem picit fáradt, picit megtört, picit tele van a pöcke úgy mindennel.

Persze van bennem rákenroll, a szaladás meg a lakókocsi meg a szivárvány meg a csak mi ketten, de egy negyvenes pali meg már nagyon ritkán ilyen. Szóval, azt hiszem a szerelem minden életszakaszban más és más. 

Az egyik rém okos megfigyelésem az az, mikor az emberek összekeverik a szerelmet az esztétikummal. Lát a csávó egy bomba nőt és azt hiszi szerelmes, miközben csak tetszik neki. Összejönnek, szexelnek mint a bolond, aztán a szépség kezd állandó lenni, unalmas, és előjön a másik természete, a hibái, és akkor koppanás van. A szerelem és a szépség nem ugyanaz. Én már voltam szerelmes olyan bűn ronda csávóba is, hogy ihaj, meg oké, meseszépbe is, de utólag visszagondolva én is az esztétikum áldozata lettem.

Tudod, mindjárt 40 leszek. Az jutott eszembe, hogy amikor harmincas vagy és találkozol valakivel és megkérdezi, hogy na és pasi? Család? És kényszervigyorral azt mondod, hogy lófasz sincs, akkor megveregetik a vállad, hogy jaj ráááééérsz méééég, majd jön az igazi.

40 után tudod mi van?

Csend.

Hümmögés.

Már nem mondják, hogy kitartás, ráérsz, jobb lesz, csak csend van és 3 dolog fut át a kíváncsiskodó agyán.

1. Azért vagy egyedül, mert leszbi vagy.

2. Azért vagy egyedül, mert olyan ótvar természeted van, hogy kinyírsz mindenkit magad körül.

3. Van valami nőgyógyászati betegséged és gyerektelenül, macskás vénasszonyként fogod végezni.

És te ott állsz, a csendben, és nem tudod elmondani, hogy csókolom Marika néni, én vagyok a legeslegjobbfej a világon, nem is vágtam haza a párkapcsolataimat, mert nem volt mit, és azért nincs gyerekem, mert nem találtam hozzá apukát.

A szerelem az istenek dolga. 7 milliárdan vagyunk, találni 1, vagy 2 embert, akivel évekig jól érzed magad, olyan, mintha a lottón eltalálnád az 5 nyerő számot. Bazira kicsi az esélye. Persze vannak boldog párok, aminek örülök, sohasem voltam irigy, sőt, szeretem ha boldogok az emberek, de hiszek abban, hogy ez az egész szerencse kérdése is. Kit dob eléd az élet, kibe akadsz egy buliban, a villamoson, mennyire vagytok közös rezgésen, mennyire értitek egymást satöbbi… Van benne szerepem, de KONKRÉTAN nem tudok tenni érte, nem tudom megvenni, letölteni a netről, maximum annyit tehetek, hogy nyitott vagyok és dolgozom magamon, hogy ha jön majd apád, akkor meg tudjam tartani, úgy, hogy meghagyom a szabadságát, nem birtoktárgyként kezelem, hanem csak a közelében vagyok és inspirálom, könnyebbé teszem neki a hétköznapokat. De ez nem úgy megy, hogy felkelek szerda reggel és ÉN elhatározom, hogy na, márpedig estére szerelmes leszek! Ehhez kell valami, valami égi, valami valami, amit nem tudok, hogy mi.

Szóval, nem tudom mi a szerelem. És nem tudom milyen, mikor belém szerelmes valaki. Azt hiszem egy nő életében nincs is ennél szánalmasabb és fájóbb. Mert egy nő akkor nő, ha szeretik. A pasik elvannak, ők nem függenek a nőktől, szépnek és kívánatosnak látják magukat önmaguktól is. De egy nőnek ehhez férfi kell, aki megdicséri a haját, kinyitja neki az ajtót, virágot hoz és kívánja, becézi, figyel rá.

Ahhoz, hogy meleget árasszunk, nekünk igenis kell a férfi, különben totál üres az életünk. Jöhet karrier, sikerek, akármi, nekünk szerelem kell és romantika, fészek, gyerek és tűzhely. És ez szép, és ez ellen eszem ágában sincs harcolni.

Nem tudom mi a szerelem kisfiam, talán úgy halok meg, hogy nem voltam múzsája senkinek, hogy nem fájt a hiányom senkinek, hogy nem írnak nekem szerelmes verseket, hogy nem csordul könny senki szemébe, ha az én illatomat érzi.

Furcsa dolog ez a létezés kis pöcsöském. Furcsa, hogy olyan egyszerű és mégis olyan bonyolult.

Nincs rossz kedvem, csak ha nem hagyok nyomot senkiben, akkor mi értelme volt az életemnek?!

Vigyázz magadra és ha odafent vagy, akkor mondd meg a szakállas bácsinak, hogy van egy teremtménye, aki még mindig hisz a csodákban.

Puszillak pocok!

Anyud.

Szevasz Piskóta!

Hát mit ne mondjak, én aztán kiadósan megünnepeltem a Valentájn napot, a pénztárcám és a véralkohol szintem is tanúsíthatja, hogy gyakorlatilag vagy 2 körrel rávertem a karácsonyra és a szilveszterre is…

Édes fiam, ha majd nagy leszel és azt mondom neked, hogy a mulatós zene mindennek a legalja, akkor kérlek emlékeztesse engem erre a hétvégére és bátran vágd a fejemhez, hogy van az a Jéger mennyiség, amire Postás Józsit karaokizom és még élvezem is!

Az történt, hogy hát újfent nem vagyok a topon érzelmileg, konkrétan végetért egy 1 évig húzódó plátói “kapcsolatom”-én szerelmes voltam, ő meg baromira nem- és konkrétan lehúztam a vécén 12 hónap munkáját, egy rakás energiát, melót és szeretetet, toleranciát, küzdelmet és miegymást, majd bónuszként megkínált a másik fél a klasszikus “maradjunk barátok” végszóval, ami azt jelenti, hogy a fejedre húznak egy bohóc sitykát és az önértékelésedet nem a nulláról, hanem mondjuk a mínusz 150ezerről kezdheted újfent összerakni. Semmi gond, ami nem öl meg az még lehet kúrva szar, na ez most az, de anyád egy pitbull, ha beledöngölik a cseppfolyós bitumenbe akkor is főnix madárként támad fel, hidd el, ezt az alkoholipar is érezni fogja!

Szóval fiam, kirúgtam a hámból, úgy bemálnáztam, mint tini koromban utoljára, jó buli volt, állítólag miközben Zoltán Erikát énekeltem teljes beleéléssel, mintha meglenne bennem az X-faktor, rámentem egy 18 éves víz-gáz és központi fűtés szerelő csávóra, sajnos ezt mobillal készült felvételek és barátnős-másnapos-hűbazmeges elmesélések is alátámasztják, de végül nem lett semmi a bimbódzó románcból, mert amikor felcsendült egy Abba szám, habzó szájú nőstény gorillaként vetettem bele magam a sakál részeg tömegbe.

Most meg persze vasárnap este van és nem győzöm magam borogatni, mindenem fáj, asse tudom hol vagyok, gyógyteát iszom és próbálom magam apró mozaikként újra egy 3D-s pázűllé összeeszkábálni, maradjunk annyiban, hogy holnap itthonról fogok dolgozni, mert a walking dead hozzám képest missz Venezuela.

Nagyon jó volt a csajokkal és persze mindenki takony szarkész van a pasik miatt, de ezek okos lányok, mondtak egy két olyan dolgot, amin igencsak elgondolkodtam és majd megírom ide neked, ha nem folyik össze a monitor és nem érzem úgy magam, mint akit ledaráltak egy raktárépület szennyvíztárolója mellett, aztán lehánytak és egy ólom kockát kötöttek a bokájára és beledobták a tengerbe.

Most szarul vagyok, de ezt vállalom, a “maradjunk barátok” 2 szavas tündérmesében-ringattam-magam-365-napig-és-mekkora-egy-telibevert-lúzer-vagyok történeten megpróbálok úgy nyár végéig túllendülni, aztán meglátjuk mi lesz, végülis novemberben jó pasizni, ónos esőben, latyakban és ködben, nem sokkal halottak napja után…

Aki azt mondja, hogy nem értek a romantikához, az hazudik!!!

Humorom töretlen, önbizalmam összecuccolt, bepakolt egy nagy barna bőröndbe és rámcsapta a bejárati ajtót, szerintem Ausztráliából majd küld egy képeslapot, hogy itt vagyok buzigyerek, de semmi gond, szülinapomra kaptam egy üveg bort aminek “skizo-rozé” a neve, nem is értem miért, cseppet sem vagyok bipolár, azt majd kibontom valamikor áprilisban, mert addig szerintem csak tejet iszom és májvédő teát.

Ne ess pánikba, nem leszek alkesz, nyugalom…Amíg van kokain, tudod…CSAK VICCELTEM!!! Vigyázok magamra Piskóta, nem vagyok az a lecsúszós-feladós fajta. Nyugogggyálmeg, tedd vissza a cumit a csőrödbe és várd a kukásautót, apádnak meg szólj, hogy hozzon nekem aszpirint, mert tulajdonképpen ő az oka mindennek.

Szóval ez van pöcsös, áj vill szörvájv, az élet szép, nekem meg sokat kell még tanulnom, de rajta vagyok!

Azért búcsúzóként ideteszek egy kis zenét és maradok hímsoviniszta, éljenek a pasik és rákenroll förevör!

Csókol anyád, aki arra kér, hogy ez a hétvége maradjon inkább köztünk…

A blogot meg jó lenne ha nekiállna szponzorálni a Jégermájszter, csak szólok…

Puszi!

Szevasz Piskóta!

Anyád megint nincs a topon, mert…mert nincs. Ilyen ez a lélek, állandóan érez,  hol fáj neki valami, hol boldog, igazi hullámvasút.

Este 10 óra van, nem tudok aludni, rád gondolok.

Bárcsak itt lennél mellettem, a cumis csőröddel magyaráznál, hogy kakaót akarsz, pisilni kell, meséljek, rakjam össze a legó repülőt, de nem vagy itt, csak a csend, csak a nagy néma csend.

Ha majd eljössz végre hozzám, és összebarátkozunk, akkor majd megtanítok neked egy csomó dolgot.

Például azt, hogy vannak jó emberek, és rossz emberek. Az élet nagyrészt szopóroller, de én leszek neked a térdvédő, ha elesel, rám számíthatsz.

Tudnod kell, hogy semmi sincs ingyen, valaki mindig fizet valamiért, az ölelés, a csók és a szeretet sem ingyenes, amögött is munka van, vér, veríték, ki nem mondott szavak, tolerancia és munka.

Tudnod kell, hogy egyszer majd nagy leszel, zavarodott hormonokkal küszködő kamasz, nagypofájú tini, aki azt hiszi, mindent tud a világról, és a pokolba kívánja elfele a szüleit, de ez majd múlik ám, mert csak a felnőtt kor tart a sírig, a legtovább sajnos felnőttek vagyunk és nem gyerekek-kivéve persze én, aki súlyos Pán Péter szindrómában szenved és csak a felszínen játsza a fontoskodó fölnőttet.

Tudnod kell, hogy a szerelem bazira tud fájni. Mert lesz majd olyan, hogy belezúgsz egy lányba és ő ezt nem viszonozza, na az…az nagyon fáj. Én már csak tudom, állandóan plátóian vagyok szerelmes és rohadt egy dolog, hidd el nekem, nem is tudom miért csinálja ezt az ember, teljes zsákutca.

Szóval a szerelem, az egyrészt a legkeményebb drog a világon, másrészt bele lehet pistulni úgy tisztességesen, ilyenkor meg akar halódni az ember, meg eret vágni, nekiszaladni a Dunának meg ilyesmi, de ezt nem szabad, mert ami nem öl meg…arra lehet inni pálinkát.

A szerelem az kokain, bár életemben nem drogoztam, viszont szerelmes már voltam, elhiheted nekem, hogy inkább bekokóztam volna, semminthogy évekig zokogjak mindenféle csávók után, akik azt sem tudták mi a nevem, én meg fantáziáltam róluk és elemésztettem magam bánatomban-persze egy dekát sem fogytam csak csokoládét zabáltam. Nincs igazság.

38 múltam Piskóta, és zavar van a szívemben, de tudnod kell, hogy ez teljesen normális, aki nem érez, akinek nem fáj semmi, aki nem zokog, nem nyüszít, nem nevet, az teljesen üres. Én is sokszor félek attól, hogy üres vagyok, tán kiégtem, de aztán történik valami és újra érzek. Általában fájdalmat, de erről én tehetek, olyan pasikba zuhanok bele, akiknek nem kellek. Vagy családosak. Illetve ilyet nem szabad leírni, mert ugye a nők sohasem esnek bele családos pasikba, csak hallottak ilyet, de hát ez szentségtörés, mindjárt el is veszítek vagy sokezer női olvasót, aztán jönnek a kommentek, hogy kurva vagyok, szóval nem mondtam semmit, ha nagy leszel, tuti olyan nőkbe fogsz beleesni, akik nem családosak, mert ez így a helyes.

Tudnod kell, az élet szép. Akkor is, ha egy telibeszart búvárruhához hasonlít, amit minden reggel fel kell venned. Ettől függetlenül a létezés egy csoda, az emberek érdekesek és sok van belőlük, igaz a hangyákból és a baktériumokból sokkal de sokkal több van-és néha okosabbak is az embereknél-, de ebből a fajtából is akad épp 7 milliárd nagyjából.

Az emberek hazudnak, ez egy ilyen evolúciós dolog, az oroszlán karmol és harap, a skorpió megszúr, az ember hazudik, ez neki a fegyvere az életben maradáshoz. Vannak kis hazugságok és nagyok, azt kell megtalálnod, hogy hol maradhatsz középen és hogy mennyit hazudhatsz magadnak.

Tudnod kell, hogy sok esetben elválnak a szülők. Lehet, hogy engem is el fog hagyni apád, vagy én őt, fogalmam sincs mit hoz az élet, lehet, hogy te is el fogsz válni, de lehet, hogy nem. Az élet egy olyan kártya pakli, amiben minden benne van és fogalmad sincs, mi lesz a következő lap.

Ne ítélj, főleg ne elsőre és ne pofa alapján. Lehet első benyomásod, véleményed, de kezeld ezt rugalmasan, egy rakat emberről kiderül, hogy egész jó fej ha beszélgetsz vele és persze ennek az ellenkezője is igaz.

Tudnod kell, hogy én azon leszek, hogy normális legyél. Hogy tudjak adni neked érzelmi biztonságot, erőt, szeretetet, jó és okos szeretetet. Valószínűleg ezért nem vagy még itt, mert anyád kicsit káosz kapitány, nincs felkészülve egy gyerekre, mert az nem játék, annál nagyobb felelősség nincs egy életben, mint életet adni és életet formálni.

Szóval Piskótám, az élet…az életről már annyi mindent elmondtak a nagyok, annyi könyv meg film van róla, édesistenem, győzzed bepótolni!

Én annyit tudok mondani neked, hogy remélem barátok leszünk. Mellérendelt szereplők, egyenrangú társak. Nem akarom játszani a nagy és szigorú felnőttet és cserébe remélem te sem leszel napi 16 órát magas hangon vinnyogó, vörös fejjel ordító kis pszichopata, mert az azt jelentené, hogy én csinálok valamit szarul.

Hidd el, sok hülye szülőt ismerek, nem leszek olyan, olyan leszek, mint a jófej szülők, sokat táncolunk majd, meg énekelünk és nevetünk. Nyilván lesz, hogy teleszalad a hócipőm és rácsapok a valagadra vagy kiabálok egyet, de ezt majd kulturáltan intézzük, nyilván én sem vagyok Buddha a végtelenségig és nyilván ki fogod tologatni a határaimat a francba. Semmi gond, nem akarom letörni a szárnyaidat, csak nem kapsz ájfon tizenhetest 🙂

Lényeg a lényeg-de szar lett ez a poszt, semmi értelme, nem baj, 10 lájkot megér-hogy ha itt leszel, akkor elbeszélgetünk az élet nagy dógairól kesssfiam. És majd megtanítasz engem az életre. Mert nélküled az élet nem élet, csak vegetáció.

Apádnak azt üzenem, hogy ingyen hívok 20-ast, csörögjön rám bátran, skype-on is fent vagyok, én őszintén megmondva picit belefáradtam a társkeresősdibe, szóval leszarom hol van, találjon meg ha akar valamit, kulcs a lábtörlő alatt.

Aludj jól Piskóta, bárhol is legyél az univerzumban, tudd, hogy félig itt vagy bennem és minden nap gondolok rád.

Puszillak:

Anyád-az a bolond, aki még semmit sem tud az életről…

Szevasz Piskóta!

Képzeld el, kaptam egy akkora brét a társkeresőn, hogy azt hittem valami mamutfenyő! Öcsém, nem hittem el, majdnem kiütötte a szememet, a háttérben meg egy lerobbant franciaágyon ott pihent kiterítve egy rakás euró meg húszezres.

Azt hiszem ezt hívják direkt marketingnek…

Lényeg a lényeg, gondoltam ráírok a pasira, hogy mégis ezt hogy képzeli, hogy se köszönés se semmi, csak hopp, elküldi nekem a cuccost, mégis mire számít? Az állt az adatlapján, hogy egyetemi végzettsége van (biztos urológus) és komoly kapcsolatot keres, ezt akkor hogy értette?

Megkérdeztem udvariasan de nem válaszolt.

Nem baj, megvolt a napi szexuális élményem…

Képzeld, voltam megint randizni-nagyon belehúztam kisfiam, Isten látja lelkem- és mivel kiokosítottak a barátaim, hogy hogyan kell viselkedni, ezért megfogadtam a tanácsaikat és azt tettem, amit mondtak.

Nem pofáztam feleslegesen, nem szavaltam Latinovitsot, nem beszéltem a nyomorult-magamról, hanem csak mosolyogva kérdeztem, okosan bólogattam és illedelmesen kacagtam, mint egy úrilány.

Amikor engem kérdezett a srác, akkor röviden és pozitívan válaszoltam, hogy szeretem a munkámat, gyönyörű lakásom van, imádok élni, tervezem, hogy elkezdek sportolni, elégedett vagyok magammal, satöbbi. Olyan kimért voltam mint három deci barackpálinka, és úgy vigyorogtam, mint egy protkó reklám.

Hallod, ilyenekről beszéltem hogy gasztronómia (én! aki egy zacskóslevest is képes elrontani!) meg divat (ajaj) meg köröm-trendek…Jó oké hát 10 perc után ezt le is zártam mert kezdtem meghasonulni saját magammal, de érted, úsztam a felszínen, piszkáltam a hajam, dobáltam keresztbe a lábam, amit akarsz öcsém, igazi nőci voltam!

Na, letelt a kínos másfél óra, csávó elkezdett fészkelődni a kávézóban, hogy hát izé, mennie kell meg minden-jó itt má vágtam, hogy ülj le egyes, elvéreztem-, mondtam hogy persze, nekem is rennnnnnngeteg dolgom van még (fészbúkozni kell meg feltenni töltőre a mobilt és becsukni magam után a lakásajtót), úgyhogy kijöttünk a helyről és megkérdeztem tőle, hogy találkozunk-e még.

És tudod mit mondott?

TUDOD MIIIIT MONDOOOOOOOOTT??????????!!!!!!!!!!!!!!!

Hogy nagyon köszöni a társaságomat, de ő olyan lányt keres, aki elképesztően intelligens és humoros.

Bazzzzzzz…

…Én meg csak álltam mint egy szottyadt here, lelki szemeim előtt megcsillant a 127-es IQ tesztem -na nem mintha bármit is jelentene- és hogy februárra teltházat csináltunk a Dumaszínházban, picit összeráncoltam a homlokomat és azt mondtam neki, hogy sajnálom, remélem megtalálja álmai nőjét.

Aztán elbúcsúztunk és hirtelen felindulásból megfejeltem egy villanyoszlopot meg egy narancssárga békávés kukát, hazajöttem és kinyitottam a társkeresőt, hátha kapok még egy brét.

És kaptam!

Tök jó! Hát annak kő örűni ami van! Ha pixel pénisz, akkor pixel pénisz babám!

Hát, ez van kisfiam, anyád kezd megőrülni saját magától, de pánikra semmi ok, jön majd a rákenroll apu!

Vigyázz magadra csöppem, gondolok rád és nagyon szeretlek.

Bridzsit Dzsonsz, a humortalan sóbálvány, aki grátiszba még sötét is.

Volt a múlt héten egy randim. Úgy fest, nem lesz több. Mármint ezzel a sráccal biztos nem. Na elmesélem mivolt.

Na Szevasz Piskóta!

Édes kisfiam! Ha tudnád anyádnak mennyire hiányzol és mennyire üres nélküled az életem! Olyan, mintha csak lebegnék, nincs tartalma a létezésemnek. Felkelek, dolgozom, hazajövök a 4 fal közé, nyomkodom a kurva mobilomat, aztán lefekszem. Ennyi.

Képzeld el, volt randim.

Nem kell örülni, nincs meg az apád.

Az történt, hogy megismerkedtem még anno egy sráccal egy helyen. Hazudnék ha azt mondanám, hogy szín józan voltam, ezért cigizés közben a Deák téren József Attilát szavaltam neki Latinovits fejet és hangját utánozva, na el tudod képzelni, mennyire nézett kreténnek…

Aztán ez a srác megint előkerült valahogy itten a világhálóban és azt írta, hogy találkozzunk, mert benne az maradt meg, hogy jófej vagyok, csak kicsit kettyós. Ó mondom, csodás!

Kisminkeltem magam mint atom, felvettem a legszebb műbőr nadrágomat és a 100% akril pulóveremet, ami úgy viszket, mintha rühes lennék és amikor leveszem, vérvörös mindenem, de csinos, szóval kirittttyentettem magam és találkoztunk.

Gyööööönyörű csávóóóó, szép arc, okos szem, jó illat, humor, ész, amitakarsz, ropi szotyi körhinta, én meg tolom neki a negatív önmarketinget, hogy hát ez meg az, valóban kicsit kettyós vagyok, de nem a klinikai eset kategória, csak nehéz életem volt, sokat vagyok egyedül, nyilván ez nem tesz jót, satöbbi satöbbi, szóval fél óra után már majdnem kollektív öngyilkosságot követtünk el, annyira feldobtam a hangulatot, miközben ezt éreztem és miközben azt akartam eladni neki, hogy normális vagyok és persze ezáltal még szarabb lett a helyzet.

Vállalhatatlan vagyok bazeg, komolyan mondom, vállalhatatlan!

Oké, a srác sem volt egyszerű, mert valami művészlélek és ő is le tud ám menni a pincébe témákat illetően, de vágod, egy nő az első randin ne legyen már Dosztojevszkij! Mondtam már, hogy a férfiaknak nem ez kell, hanem pörgős szoknya és kacaj és pozitivitás és fülig érő száj és csacsogás! Hogy szia, Viki vagyok, te, imádok élni! Sikeres vagyok, szép, fiatal, önálló, hát most mondd meg, hát nem csodás a létezés?

Ehelyett mit nyomok? A faszságot!!!

Na lényeg a lényeg, a kötelező másfél óra lecsengése után megcsörrent a mobilja és valami haverja kereste és elnézést kért és lelépett. (Kösszépen.) Én meg találkoztam a városban haverokkal és elmeséltem nekik nyomorúságomat, mire azt mondta a Márk (Márk jófej, Móni szerelme odavissza), hogy idefigyelj Viku. Veled csak az első 5 randit kell túlélni. Mert jófej vagy, szeretünk, nem értjük miért nincs pasid, de csak az első 5 randi…ott kapd össze magad.

És tök igaza van. Szóval idefigyelj, jön a tavasz, megígérem neked pöcsös, hogy pozitív leszek! Odalibbenek a randira, elmesélek minden szépet és jót, semmi depis szöveg, hogy ó én verseket írok meg érdekel az önismeret meg sokat voltam beteg, nem nem! Viki vagyok bazmeg és műkörmös, mellékállásban szoliban dolgozom, van 2 kutyám és nem érdekel az élet értelme! Na! Tessék haver, most te jössz!

Esküszöm, én erre most rágyúrok fejben, mert nagyon unom h gyöxi vagyok és negatív és Bridzsitdzsonsz és Miszterbín, pritivumen leszek kistáska, pritivumen! Asztakutyaúristenit a világnak! Hát minden hülyének van pasija, pont nekem ne jutna!

Szóval nyugalom, kitartás Piskóta, mami összerántja magát, mint savanyú citrom a fogatlan néni szája szegletét, és bevonzom apádat! AZT A TRÓGERT, AKI NEM ÍR RÁM TINDEREN PEDIG VAGY ÖTVENSZER LETÖRÖLTEM MAGAM!!!!

Tökkivagyok…És felszedtem 4 kilót úgy, hogy salátát zabálok meg müzlit. Azt hallottam hogy van valami új divat, “sport” a neve vagy mi, de még nincs róla elég infóm, félek belevágni, nehogy valami bajom legyen.

Na jóéjt kisfiam, vigyázz magadra, gondolok rád sokat és nagyon igyekszem, hidd el…nagyon igyekszem…

Mármint nem görcsösen, mert nem akartam soha görcsösen pasit, csak érted…öreg vagyok. Van még 2-3 évem aztán lehúzták a reluxát…

Szólj apádnak, hogy hozzon 2 baromi nagy pofont és ünnepélyes keretek közt adja át saját magának! És ha épp csajjal van, akkor azt üzenem neki, hogy befizettem a villanyszámlát EGYEDÜL és bevásároltam EGYEDÜL, és írom ám egy vonalas füzetbe és…és…és…

Fúdemérges vagyok!

Na megyek fürdeni és meztelenül rinyálni a tükör előtt, hogy mekkora a belem.

Ja nem, pozitív vagyok! Mindig elfelejtem…

szépvagyok szépvagyok szépvagyok szépvagyok…

Puszi Piskóta!

Szeretlek, ölellek, legyél csibész és maszatos!

Anyád-a tiéd.

Szevasz Piskóta!

Szombat éjjel van, sőt, lassan hajnal.

Ahelyett, hogy valami buliban vadásznék apádra, itthon rohadok és próbálok írni, de ez sajnos egész nap nem sikerült.

Van egy kedvenc mondásom: “A nagy író tud NEM írni, mikor nem tud írni.” Látszik, hogy nem vagyok nagy író, csak egészen picurka, mert én folyton írni akarok, olyan ez, mint az alkoholizmus, nem kívánod, nem kéne, de remeg a kezed az üvegért.

Megmondom neked a frankót gyerek: elég fos napom van.

Kiégtem a társkeresőktől, ahol kopasz gyúrós gorillák küldözgetik nekem a pöcsüket, kiégtem az ellaposodó levelezésektől, tulajdonképpen az egész internettel tele van a puttonyom, ülök a gép előtt és kopogok bele, mint valami kopogóbogár, hátha valaki meghallja a jelzést, miközben pontosan tudom, hogy a hús és vér emberek kocsmákban vannak, utcán, közértekben, moziban, nem itt kéne elcsesznem a drága időmet.

Képzeld, pár nappal ezelőtt beültem az egyik barátnőmmel egy belvárosi helyre, ezeket a megmozdulásokat tökre szeretem, mert ezt kéne csinálni minden délután, hogy szocializálódni, szóval beültünk és megismerkedtem egy negyvenes pasival.

Tudnod kell, hogy anyád nem egy nehézbombázó, nem jönnek oda hozzám a pasik és nem hívnak meg koktélokra, mert átlagos csaj vagyok, mindenféle végzet asszonya kisugárzástól mentes, állítólag akkor kezdek vonzó lenni, mikor elkezdek beszélni, na ez azért fasza, mert azt meg nem nagyon szoktam, főleg nem idegenek előtt, így írásban jópofa lény vagyok, de élőben inkább kérdezek vagy hallgatok, aztán megírom, miket tapasztaltam.

Szóval odaült egy csávó, nem tetszett meg ilyesmi, de ő is megszépült, mikor beszélni kezdett. Aztán tök jót dumáltunk, még mondtam is a barátnőmnek, hogy hihetetlen, de úgy érzem, tetszem neki. Merthogy a pasi megdicsért, hogy csinos vagyok, meg mondta, hogy kedvel meg intelligens vagyok meg a szokásos és tudod, ez jól esett, aztán bevertünk pár jégert, cigiztünk, nevettünk és elköszöntünk.

Azóta meg el van tűnve. Hát ennyire tetszettem neki. 🙁

Nem tudom mit csinálok rosszul, azt hiszem mindent, így egymásközt megmondva.

Nincs bennem energia, élet, kacagás, báj, csacsogás, semmi olyan, amire harapnak a hímek, tudod. Mert nekik nem egy ilyen csendes, melankolikus nő kell, aki iszik egy kicsit és Latinovits hangon szaval Kosztolányit, mert az nem nőies, az fura, a pasiknak nem kell szerintem fura nő, hanem élettel teli kell, aki sportol, főz, táncol, vidám, pörög, teszi a dolgát, ezer helyre megy egy nap, telefonál, barátnőzik, vásárol. És ha pasi lennék, én is ilyen csajt szeretnék és tudnod kell, azért, amiért egyedül vagyok, soha de soha nem a férfiakat hibáztattam, hanem csakis és kizárólag saját magamat.

A nők mindig azt mondják, hogy a pasik szemetek, meg lúzerek, meg bénák és hűtlenek és rohadjon meg mind, ez nem igaz Kicsim! Eleve nem létezik olyan hogy “A” “Pasik” mert az nagyjából 3 milliárd ember, annyit nem ismerek. Persze, fut bennük egy alap szoftver, miszerint minél több nőt meg kell dugni, de ez tök normális, így kódolta őket az evolúció, bennünk meg az kattog, hogy fészket rakjunk és gyerekeket szüljünk. És ennél árnyaltabb a dolog, most csak fekete voltam meg fehér.

Lényeg a lényeg: anyád önbizalma a béka segge alatt és ez nagy baj. Ki kéne húznom magam, has be, mell ki, miniszoknya, magassarkú, smink meg parfüm illat és hadd szóljon a dolog. De sajnos nagyon ritkán vagyok ilyen.

Mennek az évek, januárban leszek 38 és még a kanyarban sem vagy. 40 után meg állítólag rizikós szülni, tudod a gének, a sejtek, a fene tudja mi, nem leszek már fiatalabb, persze csak 25nek nézek ki, mert sokat alszom és sok folyadékot iszom és hellyel-közzel vigyázok magamra, de hogy ketyeg az óra és nem is rólad van most szó, hanem apádról, aki nem akar előkerülni.

Semmit sem érnek a facebook likeok, ha egyedül ülök egy lakásban és nincs kihez szólnom. Ez nem a valóság, ez önámítás. Nem akarok hazudni magamnak, valóban nem vagyok boldog és nem biztos, hogy egy pasi kell a boldogsághoz, de azért kipróbálnám milyen az, mikor nem kell mindent egyedül csinálnom, mert tudod, az nagyon unalmas.

Bárhol is vagy-igen, 50%-ig bennem- vigyázz magadra, biztos jó helyen vagy, anyádnak ma nem volt valami jó kedve de mivel súlyos bipolár személyiség vagyok, ezért ez majd változik.

Nagyon szeretlek. Akkor is szeretni foglak, ha nem is leszel sohasem. De abba nem akarok belegondolni, az egy nagyon üres jövő lenne. Mint egy fém kondér, amire ráversz a fakanállal és kong. Olyan. Legyen inkább bogrács, amiben színültig rotyog a paprikás krumpli.

Apropó krumpli! Szólj apádnak, hogy egy üveg pálinkán és egy rohadó banánon kívül nincs itthon semmi kaja, úgyhogy emberelje meg magát és jöjjön ide de nagyongyorsan!

Az elsőn lakom, lépcső mellett balra. Most már tuti megtalál…

Puszillak, igyekszem menni feléd, csak pici léptekkel haladok. Bocsásd majd meg. A közös időnket rabolom minden egyes percben, tudom…Minél később szüllek meg, annál kevesebbet tudunk majd együtt lenni… Ne haragudj kérlek…Ne haragudj… 🙁

Hidd el, kemény évek vannak mögöttem és a jelen sem sétagalopp.

Puszillak:

Muter.

Szevasz Piskóta!

Rég nem írtam Neked.

Figyelj, az van, hogy nagy szarban vagyunk.

A társkereső oldalakon minden nap kapok egy égre meredő, egyszemű kígyót, de ebből nem élünk meg.

Munkahelyet váltottam, ugyanannyi a fizum-ergo még mindig nem fussa pelenkára-és itthonról dolgozom szóval nem mászkálok nagyon elfele így csökkennek az esélyeim, hogy talán kapucnis kabátban és 2 számmal nagyobb farmerban sétálgatva leszólít valaki az utcán.

Ezek a társkereső (minden társkereső oldal szexpartner kereső) izék úgy látom nem kecsegtetnek semmi jóval, ezért úgy döntöttem, hogy havonta egyszer kétszer eljárok bulizni a barátnőkkel, néha egy kis rock koncert, kocsmázás, ilyesmi. Nem kell megijedni, semmi drog és alkohol, sőt, jövőre sportolni is fogok, nem mintha attól több udvarlóm lenne, 50 kilósan sem voltak, bár 50 kilósan még nagycsoportba jártam ha jól emlékszem…

Képzeld, ma eltaknyoltam a bevásárlóközpontban és csövesnek néztek, most mondd meg, a Te anyádat, mármint nem szidlak, hanem hogy a Te anyádat hómlessznek nézték, azt hiszem sürgősen változtatnom kell a ruhatáramon…

Más érdekesség nincs, alapvetően jól vagyok, sok like-ot gyűjtök a Facebookon, ez azért jó, mert ebből se pénzem, se Piskótám nem lesz, viszont egy csomó ember nevet azokon a dolgokon, amiket írok, és az jó.

Képzeld, az előbb odaálltam a tükör elé meztelenül és kitoltam a hasamat, na nem kellett nagyon erőlködnöm, amúgy is egy bojler, szóval olyan, mintha a hatodik hónapban lennék. Lehet, hogy szülök egy zsírembert. Majd megkérdezik az ismerősök: Na és van gyereked? Mire én: Aha, zsííííír! És nem is fogok hazudni és majd velem örülnek!

Figyelj. Az biztos, hogy nem lesz tesód, mármint ilyen kis korkülönbséggel tuti nem, mert én attól kileszek, ha ölitek egymást. Mondjuk ha téged olyan 41-42 évesen pottyantalak le akkor rém érdekes lesz a nagy korkülönbség, de az is lehet, hogy megbeszélem veled, hogy majd ne gyepáld a tesódat. Az van, hogy ha nagyobb leszel, akkor majd nyúzol tesóért, de mire ez tudatosul benned addigra betöltöd minimum az 5. vagy 6. életévedet és addigra már én félig nyugger leszek.

Apád fog szülni, ez lesz a megoldás.

Keresek egy jó kis fiatal pacákot, olyan harmincast és mire én már egy kiégett lotyó leszek, addigra ő pont beérik és lehet majd legényanya, szül nekünk egy kis Bélát és boldogan élünk. Mert képzeld el, a todomány már ott tart, hogy a pasik is tudnak kihordani gyereket a hasüregükben. Nyilván császárral szülnek, de ez nem fontos. Mármint ezt olvastam de terhes férfit még nem láttam…

Oké, lejövök a szerekről és nem írok baromságokat.

Tökre hiányzol gyerek. Olyan igazán értelmetlen minden. Mennek a napok, dolgozom, írok, agyalok, de valahogy…üres lufi a létezés. Te leszel a hélium. Vékony hangon fogok üvölteni tőled. 😀

Megyek aludni, mert holnap mindenféle dolgom van és későn érek haza.

Ha találkozol apáddal azt üzenem neki, hogy remélem 40 fokos láza és trippere van, és miközben otthon fetreng megtalál engem a világhálón és ír pár kedves sort.

A mocskos tróger. Csak egyszer kerüljön a kezem közé… 🙂

Puszi Neked kis szaros, vigyázz magadra, nagyon szeretlek, Te vagy a rántott hús életem porcelán tányérján.

Ölellek:

Muter.