Szevasz Piskóta!
Mi a pálya? Minden okés? Cumi mozog a csőrödben, pelus tele, hisztiméter maxra tekerve? Jól van kisfiam, ügyes vagy, menjél legózzál apáddal…
Naszóval.
Képzeld el, valamelyik nap sétáltam a szitiben és szembe jött velem egy apuka, a nyakában pedig a kisfia. A nagy rákenroll meg a kicsi, apa kapucnis pulcsiban, bakancs, metál póló, kis rákenroll kapucnis kabátban, halálfejes cumival. Hát komolyan mondom, majdnem megzabáltam őket.
És akkor elgondolkodtam.
Hogy van-e ennél nagyobb dolog az életben, mint mikor a csávód nyakában ül a gyereked. Megbeszélitek hogy találkoztok, te ott állsz, izgulsz, jönnek-mennek az autók, és egyszer csak meglátod A férfit, nyakában A gyerekkel, akit Te szültél. És ott jönnek és teli pofával mosolyognak rád, a kölök halál nyugodt, vörösre szorítja az apja nyakát és közben foltokban kitépte már a szakállát, a férjed dúdol valami dalt és szemmel láthatóan kurva jól érzik magukat egymás társaságában.
Most komolyan prücsök. Kell ennél több? Ez a Maslow piramis csúcsa! Mi lehet más? Sok pénz? Budai ingatlan? Karrier? Utazás? A lófaszt! NEKEM ez a top és az éltet, hogy egyszer ezt megélem, hogy jössz velem szemben a cumis csőröddel apád nyakában, és én meg csak állok és bőgök mint a rohattélet, amitől megijedsz és te is elkezdesz bőgni, aztán apád is bőg, hogy mekkora egy kretén vagyok, és ott bőgünk az utca közepén mind a hárman, én a boldogságtól, te attól, hogy bereccsent az anyád, apád meg csak úgy szolidaritásból.
Tudod pöcsös, ha most idejönne egy jótündér és megkérdezné, hogy mit szeretnék, mutassak egy képet, akkor én ezt mutatnám neki. Magas, 100-110 kilós, borostás vagy szakállas pasi, csibész arc, grübedli (na ez tuti valami jiddis szó), te meg ott az okos szemeiddel, a meggypiros száddal, alul a 2 fogaddal, taknyos orral. Ennyi! Én itt le is tenném a lantot, köszönöm szépen, kimaxoltam az életet, meg is állnék Vágó úr, nincs feljebb. Nekem ez az álmom.
Azt még elmesélem, hogy miről álmodoztam gyerek meg tini koromban, ha már így rákérdeztél, egyelek meg!
Képzeld el, én úgy terveztem, hogy az első menstruációtól az utolsóig szülni fogok minden évben és lesz vagy 40 gyerekem. Egy böhöm nagy kastélyban lakunk, ahol sérült, árva, beteg gyerekek meg a sajátjaim is ott vannak. Ilyen vúctok jelleggel, mert bennem van a hippianyu vér, én ezt az egészet ilyen szabadon és zenésen meg táncosan képzelem el, hogy písz, láv meg heppinesz, szóval ott lakunk vidéken, az Isten háta mögött, a rengetegsok ilyenolyan gyerek, meg én, meg a csávóm, meg tanárok, orvosok, gyermekfelügyelők, miegymás. És én ott ülök egy 3 lábú stokin a kertben, hatalmas kötényem van és én is vagyok vagy 120 kiló-ennyi szülés után, na gondolhatod!- és ülök és borsót pucolok az ebédhez egy ilyen fehérre zománcozott vájlingba.
Körülöttem zsivaj, a gyerekek szaladgálnak, elesnek, énekelnek, fogócskáznak, én meg buddhai nyugalommal pucolom a több kiló zöldborsót és olyan lelki béke és boldogság van bennem, hogy ihaj.
Hát édes fiam, emmá bukó!
Se kastély, se sok gyerek, se pasi, egyedül a zöldborsó, amit ebből a sztoriból fel tudok mutatni a mélyhűtőben, de azt sem én pucoltam, hogy rohadna meg!
De tudnod kell, hogy belül, ott méééééélyen legbelül én ilyen gondoskodó anyuka vagyok. És fura ez az én számból, mert itthonról dolgozom, tök egyedül vagyok és karriert építek és harcolok minden nap, mint egy amazon, de nem ezt akarom! És érzem, hogy ez, ami most van, ez nem normális, ez engem nem tesz boldoggá. Kereshetnék mondjuk havi 1 millát-irány Dubaj!-, akkor is csak a 4 fal várna itthon és nem jönne át senki éjszakára és nem maradna itt évekig mellettem, úgyhogy…
Szeretnélek egyszer apád nyakában látni. Nézd, lehet velem beszélni, nem kell halálfejes cumi, egy Tankcsapdás pulcsi megteszi helyette és egy “szija anya, mennyéinnen!” felkiáltás. 🙂
Nagyon hiányzol Piskóta. És nagyon sajnálom, hogy ilyen öreg vagyok és 40 alatt te már nem születsz meg nekem. Alig lesz időnk egymásra és nem tudom, hogyan bocsátom ezt majd meg magamnak, hogy nem nézhetem majd végig, ahogy megöregszel. Nem én alakítottam így, vagy ha igen, akkor nem direkt, vagy csak féltem, vagy félek, nem tudom. Nyilván halálosan be vagyok fosva a párkapcsolatoktól és az anyaságtól is, de ezt csak neked árulom el, apádnak el ne mondd, hadd higgye azt hogy normális vagyok…
Remélem jó haverok leszünk kis kukac, és megismerhetjük egymást úgy igazán, mint a barátok. Mert általad leszek én anyuka és te általam leszel behívva a világba. De az nagyon fontos, hogy barátok legyünk és úgy szeresselek téged, ahogy neked arra szükséged lesz.
Apád meg kapja be a brét, hogy linkre töltögetem a lóvét a társkeresőre és baszik rámírni!!!!!
Vigyázz magadra majom, és ha már ott vagy, szorítsd meg apád nyakát, hadd liluljon a feje!
Puszi, szeretlek!
Muter.
Kommentek