Szevasz Piskóta!
Szombat éjjel van, sőt, lassan hajnal.
Ahelyett, hogy valami buliban vadásznék apádra, itthon rohadok és próbálok írni, de ez sajnos egész nap nem sikerült.
Van egy kedvenc mondásom: “A nagy író tud NEM írni, mikor nem tud írni.” Látszik, hogy nem vagyok nagy író, csak egészen picurka, mert én folyton írni akarok, olyan ez, mint az alkoholizmus, nem kívánod, nem kéne, de remeg a kezed az üvegért.
Megmondom neked a frankót gyerek: elég fos napom van.
Kiégtem a társkeresőktől, ahol kopasz gyúrós gorillák küldözgetik nekem a pöcsüket, kiégtem az ellaposodó levelezésektől, tulajdonképpen az egész internettel tele van a puttonyom, ülök a gép előtt és kopogok bele, mint valami kopogóbogár, hátha valaki meghallja a jelzést, miközben pontosan tudom, hogy a hús és vér emberek kocsmákban vannak, utcán, közértekben, moziban, nem itt kéne elcsesznem a drága időmet.
Képzeld, pár nappal ezelőtt beültem az egyik barátnőmmel egy belvárosi helyre, ezeket a megmozdulásokat tökre szeretem, mert ezt kéne csinálni minden délután, hogy szocializálódni, szóval beültünk és megismerkedtem egy negyvenes pasival.
Tudnod kell, hogy anyád nem egy nehézbombázó, nem jönnek oda hozzám a pasik és nem hívnak meg koktélokra, mert átlagos csaj vagyok, mindenféle végzet asszonya kisugárzástól mentes, állítólag akkor kezdek vonzó lenni, mikor elkezdek beszélni, na ez azért fasza, mert azt meg nem nagyon szoktam, főleg nem idegenek előtt, így írásban jópofa lény vagyok, de élőben inkább kérdezek vagy hallgatok, aztán megírom, miket tapasztaltam.
Szóval odaült egy csávó, nem tetszett meg ilyesmi, de ő is megszépült, mikor beszélni kezdett. Aztán tök jót dumáltunk, még mondtam is a barátnőmnek, hogy hihetetlen, de úgy érzem, tetszem neki. Merthogy a pasi megdicsért, hogy csinos vagyok, meg mondta, hogy kedvel meg intelligens vagyok meg a szokásos és tudod, ez jól esett, aztán bevertünk pár jégert, cigiztünk, nevettünk és elköszöntünk.
Azóta meg el van tűnve. Hát ennyire tetszettem neki. 🙁
Nem tudom mit csinálok rosszul, azt hiszem mindent, így egymásközt megmondva.
Nincs bennem energia, élet, kacagás, báj, csacsogás, semmi olyan, amire harapnak a hímek, tudod. Mert nekik nem egy ilyen csendes, melankolikus nő kell, aki iszik egy kicsit és Latinovits hangon szaval Kosztolányit, mert az nem nőies, az fura, a pasiknak nem kell szerintem fura nő, hanem élettel teli kell, aki sportol, főz, táncol, vidám, pörög, teszi a dolgát, ezer helyre megy egy nap, telefonál, barátnőzik, vásárol. És ha pasi lennék, én is ilyen csajt szeretnék és tudnod kell, azért, amiért egyedül vagyok, soha de soha nem a férfiakat hibáztattam, hanem csakis és kizárólag saját magamat.
A nők mindig azt mondják, hogy a pasik szemetek, meg lúzerek, meg bénák és hűtlenek és rohadjon meg mind, ez nem igaz Kicsim! Eleve nem létezik olyan hogy “A” “Pasik” mert az nagyjából 3 milliárd ember, annyit nem ismerek. Persze, fut bennük egy alap szoftver, miszerint minél több nőt meg kell dugni, de ez tök normális, így kódolta őket az evolúció, bennünk meg az kattog, hogy fészket rakjunk és gyerekeket szüljünk. És ennél árnyaltabb a dolog, most csak fekete voltam meg fehér.
Lényeg a lényeg: anyád önbizalma a béka segge alatt és ez nagy baj. Ki kéne húznom magam, has be, mell ki, miniszoknya, magassarkú, smink meg parfüm illat és hadd szóljon a dolog. De sajnos nagyon ritkán vagyok ilyen.
Mennek az évek, januárban leszek 38 és még a kanyarban sem vagy. 40 után meg állítólag rizikós szülni, tudod a gének, a sejtek, a fene tudja mi, nem leszek már fiatalabb, persze csak 25nek nézek ki, mert sokat alszom és sok folyadékot iszom és hellyel-közzel vigyázok magamra, de hogy ketyeg az óra és nem is rólad van most szó, hanem apádról, aki nem akar előkerülni.
Semmit sem érnek a facebook likeok, ha egyedül ülök egy lakásban és nincs kihez szólnom. Ez nem a valóság, ez önámítás. Nem akarok hazudni magamnak, valóban nem vagyok boldog és nem biztos, hogy egy pasi kell a boldogsághoz, de azért kipróbálnám milyen az, mikor nem kell mindent egyedül csinálnom, mert tudod, az nagyon unalmas.
Bárhol is vagy-igen, 50%-ig bennem- vigyázz magadra, biztos jó helyen vagy, anyádnak ma nem volt valami jó kedve de mivel súlyos bipolár személyiség vagyok, ezért ez majd változik.
Nagyon szeretlek. Akkor is szeretni foglak, ha nem is leszel sohasem. De abba nem akarok belegondolni, az egy nagyon üres jövő lenne. Mint egy fém kondér, amire ráversz a fakanállal és kong. Olyan. Legyen inkább bogrács, amiben színültig rotyog a paprikás krumpli.
Apropó krumpli! Szólj apádnak, hogy egy üveg pálinkán és egy rohadó banánon kívül nincs itthon semmi kaja, úgyhogy emberelje meg magát és jöjjön ide de nagyongyorsan!
Az elsőn lakom, lépcső mellett balra. Most már tuti megtalál…
Puszillak, igyekszem menni feléd, csak pici léptekkel haladok. Bocsásd majd meg. A közös időnket rabolom minden egyes percben, tudom…Minél később szüllek meg, annál kevesebbet tudunk majd együtt lenni… Ne haragudj kérlek…Ne haragudj… 🙁
Hidd el, kemény évek vannak mögöttem és a jelen sem sétagalopp.
Puszillak:
Muter.
