Nyolcadik bejegyzés

Szevasz Piskóta!

Vannak a családban gyerekek, szám szerint 5 darab és mikor találkozunk, mindig azt kérdezik, hogy Viki, neked mikor lesz gyereked?

És mindig azt mondom nekik, hogy majd.

Aztán persze jönnek a szokásos kérdések, hogy csókolóztam-e már, szőrös-e a nunim és láttam-e már fütyit, mikor pedig túlvagyunk ezeken, akkor azzal bombáznak, hogy mit fogok csinálni ha gyerekem lesz.

És itt jön a bolondanyu válasz.

Mert tudod én sokat fogok sírni.

Sírni fogok, mikor majd megtudom, hogy ott vagy bennem. Mert az egy csoda. Hogy egy élet van egy életben. Egy VALAMI, ami nem is tudom mi. Só, víz, bróm, vas, csontvelő, idegpályák, hús és hogy ez…ez…ez olyan bonyolult és misztikus és tökéletes és felfoghatatlan, hogy én bizony sírni fogok, mint a záporeső, hogy én ilyen gazdatest jelleggel mint Szigorú Vívőr az Élienben, ott hordozlak magamban, persze nem leszel ilyen kis nyálcsorgató földönkívüli és én sem leszek kopasz, de hogy olyan bizarr, hogy ott leszel BENNEM juuuuj. 🙂

Aztán mikor megszületsz és emberformájú leszel és pihegsz a pocakomon- mit pocak? Nagy hájas bél!- akkor is sírni fogok, hogy ez a valami, ami Te vagy, az létezik, abban élet van, meg lélegzik meg rámnéz, úgyhogy előre is bocs öcsisajt, de asszem a boldogságtól meg fogok roppanni egy hangyányit és állati jól fogunk kinézni, ahogy majd szinkronban zokogunk, de remélhetőleg apád dzsedi lesz és összekap minket. 🙂

Ti amúgy együtt vagytok most valahol? Basszus gyertek már haza, hát hihetetlen hogy mindent egyedül kell csinálnom! Focimeccsen vagytok mi? Azanyátokúristenit, na majd kaptok ha egyszer találkozunk!

Vigyázz magadra Piskóta, bárhol is járj, tudd, hogy én itt vagyok  és várok rád. 🙂

Ölel:

A nyolcadik utas.

Tovább a blogra »