Ötödik bejegyzés

Szevasz Piskóta!

Ültem ma a vonaton és azon filóztam, mit is írjak neked.

Tulajdonképpen én ezt az anyaság dolgot baromi egyszerűen látom, nincs más kérdés egy nő számára, csak az, hogy “készen állok-e Istent játszani.”

És azért ez nem egyszerű.

Mert amikor megszületsz, 2 erős bástyával találkozol – jó esetben – az anyáddal és az apáddal. Mivel az apák sokat vannak távol, mert dolgoznak, ezért maradok ÉN, aki egyelőre nemhogy bástyaként, de kártyavárként sem tudna funkcionálni, így aztán még valóban nagyon jó, hogy egy kicsit arrébb vagy.

Tudod, sok szar anyát ismerek és nagyon kevés jót. Ez szubjektív, hiszen azt, hogy ki milyen anya csak a gyerek tudja eldönteni, mikor felnő, akkor ő ítél és ő mond véleményt, nem számít, ha a szomszéd azt mondja, hogy Marika, maga mindent megtett a gyerekéért, ha a kölök totális roncs, érted.

Szerintem a jó anya finom, meleg fotel, aki egész egyszerűen csak VAN. Nem fölötted, nem alattad, nem őrmesterként és nem rabszolgaként, hanem úgy van, mint egy barát, mert én a barátságot tartom a világ legeslegjobb intézményének, ezért én majd a barátod szeretnék lenni.

Nem fogom elvárni, hogy velem beszéld meg a csajos dolgaidat-majd kifaggatom a haverjaidat-, meg hogy melyik buliban mi volt, annyi szerepet szánok magamnak, hogy legyek ott, amikor kellek. Hozzám tudj bújni, érezzelek, értselek, kitaláljam a gondolataidat és mindeközben hagyjalak élni és hibázni.

Ess le a lépcsőn, törd be az orrod, bukj meg matekból, gyere haza részegen, csalódj, sírj, nem akarlak burokban felnevelni, hogy utána sokkot kapj a világtól.

Mindenem Te leszel persze, attól a másodperctől kezdve, hogy a doki azt mondja, anyuka drága, ott ficereg a kis bohóc a pocakban, totál meg fog változni az életem és amíg élek, Te leszel a középpont, de ezt a kovalens kötést nagyon okosan kell csinálni, hogy egyikünk se fulladjon meg.

Persze mindez csak elmélet. Majd megszületsz, lepisilsz, lehánysz, aztán mikor csacsogni kezdesz, elküldesz a búsba, kimaradsz éjszakára, elkötöd apád kocsiját és kiszívott nyakkal jössz haza satu részegen.

Tudod mit? Alig várom Piskóta!

Bízom benne, hogy csibész kölök leszel! 🙂

Most megyek, mert rámírt a társkeresőn valami veréb.

Ahogy elnézem, nem tőle fogod hallani a klasszikus dártvéderi”én vagyok az apád” mondatot…

Ölellek:

Muter.

Tovább a blogra »