bolondanyu

Jövőre anya leszek!

Szevasz Piskóta!

 

Anyád olyan másnapos, hogy gyakorlatilag még sakál kész van a jéger-rozé fröccs kombótól, de pánikra semmi ok, ura vagyok a helyzetnek.

 

Képzeld el szaros, tegnap elmentem bulizni.

Tudod, hogy nem vagyok az a csapatós-veretős arc, de basszameg ki kell néha mozdulni a monitor mögül, mert megzombulok, így aztán elmentünk inni meg táncikálni a barátnőkkel az A38-ra (nem fizettek sajnos azért, hogy megemlítsem őket), de ott voltunk.

Namármost, hogy nem születtem Palvin Barbi és Klaudiasiffer szerelemgyerekének, az egy dolog, drága gyermekem, de ennyi elfuserált fazont én má régen láttam.

Különféle kasztok tették tiszteletüket, úgy mint a Kossuth szakállas, feketekeretes szemüveges hipszter gyíkok, a 35 kilós, gyakorlatilag csajnak kinéző gyíkok, a csajjal érkező gyíkok és a csigatestű, bojlermozgású emlősök. Őszinte leszek, én jöttem-mentem, mosolyogtam, hátha rátalálok apádra, de ezbazmeg, ami itt volt, hát egyenes út a spermabankba, és mindezt úgy mondom, hogy ők meg valószínűleg ugyanilyen építő jellegű véleménnyel vannak rólam, igen, tisztában vagyok a külsőmmel, nem a magas ló beszél belőlem, csak az alkohol.

 

Szóval, szólt a zene, topogtam a kokodzsámbóra, kurjongattam a jött egy felhő mi leszállt közénkre, felmentem cigizni, hátha beszédbe elegyedik velem valaki, természetesen csak tüzet kért egy világáról nem tudó huszonéves csávó, majd közölte, hogy jó fej vagyok, és mellémhányt, köszöntem a bókot és nyújtott léptekkel távoztam, majd a bárpultnál még megfogta a seggemet egy csaj, és akkor éreztem, hogy na, ez sem az az este, amikor összekukázom apádat a hangfalak, vagy a ruhatár tövéből.

 

Hajnali 5-re értem haza, Móriczon megvolt a kötelező girosz, az uber sofőrnek is vettem egyet, majd ruhástul, sminkestül és belépőkarszalagostul kidőltem a szőnyegre a szobabringa és a kanapé közé.

 

Hajnalban felriadtam, mert azt álmodtam, hogy Kanadában forgatok horrorfilmet (WHAT????) és akkor, az agyam eldugott, parányi kis szegletéből megjött a fény.

Lassan érkezett, fájdalmasan, megnyitva könnycsatornát, szívcsakrát és mindenféle rétegeket, hogy közölje: életbe lép a “B” terv.

 

Kedves Piskóta, most nagyon kemény dolgokat fogok neked mondani, úgyhogy húzd meg jól a cumisüveget, kösd be a biztiövedet, mert rázós menet következik.

Prücsök, az a helyzet, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint neked nem lesz apád…(basszus elkezdtem bőgni, várjál…)

Nézd…39 és fél vagyok. Elcsesztem az életemet. Nem más, nem a kormány, nem a Viktor, nem a Feri, hanem ÉN. Van, aki az istennek se tanul meg zongorázni, van, aki nem lesz úszó bajnok, nekem a párkapcsolat nevezetű sport nem sikerült. Mondanám, hogy ráérek, hogy jaj persze, van még időm, befuthat a herceg-sohasem herceget akartam- de nézzünk bele a legnagyobb és legfélelmetesebb szörny szemébe: egyedül vagyok és egyedül foglak megszülni téged, mindenféle segítség nélkül és igen, ez a legnagyobb démonom, ez az, amitől sejt szinten reszkettem kicsi korom óta, hogy úristen, mi lesz, ha az én fiamnak nem lesz apukája. Szerintem per pillanat csak a ráktól félek jobban, el nem tudom mondani neked, mennyire rettegek a gondolatától is annak, hogy nem lesz apukád, hogy nem kellettem a kutyának se, hogy a célt, amit kitűztem-én majd jól csinálom, szép családom lesz-elbuktam.

Tudod jól, sohasem voltam az a karrierista, öntudatos szingli, aki saját magának akar gyereket apa nélkül, van belvárosi lakása, kocsija és magas jövedelme, simán belefér neki, ha pár év kiesik, pörög, vidám, hajnalban kel, edzésre jár és kiskosztümben tárgyal. Én messze nem ilyen vagyok. Nekem ez a sok like, meg ez a hírnévnek hazudott facebook fél-lét semmit nem jelent, mert nem ez a valóság. Én itt belül ősanya vagyok. Gondoskodó, sütit sütő, pelenkát cserélő, mesét olvasó, férjét hazaváró tyúkanyó. Faszom a karrierbe, a cégvezetésbe meg a hataloméhségbe! Írni tudjak, gondolkodni tudjak és csá, a gyerekek meg közben csimpaszkodjanak a szoknyámba, növögessenek egészségben, mi más lehet fontos? Ha meg kirepültek, újra jöhetek én, de nem érzem úgy, hogy nekem terhemre lenne feláldozni az egomat egy gyerekért. Hadd vigye!

Így aztán az lesz a B terv, hogy nekem jövőre teherbe kell esnem. Hát…hogy kitől, hogyan, miként, és lehet-e egyáltalán gyerekem, mi lesz majd a vizsgálatok eredménye…nem tudom. Meg nem is tudom elképzelni ezt az egészet hogy most akkor ez hogy megy? Becsattogok egy spermabankba, hogy jónapot kívánok, külsőre legyen Brad Pitt belsőre meg Einstein és legyenek szívesek nem felcserélni? Vagy ez hogy megy? Felhívom a fiú barátaimat, hogy srácok, kéne cucc? És mit mondok neked, ha nagyobb leszel, hogy ki az apukád? És mit fogsz gondolni és érezni ezzel kapcsolatban? Gyűlölsz majd, amiért önző módon belerángattalak a létbe, vagy megbocsátasz?

Tényleg nem tudom ezt az egészet, komolyan, a leghalványabb fogalmam sincs semmiről, de lépnem kell, mert az agyalásra már ráment az életem és nézd meg, hova jutottam.

Sehova.

Jövő márciusig meg kéne fogannod Piskóta, hogy év végére befuss. Hogy a születésed után miből fogunk élni, ha én nem dolgozom, nem tudom. Hogy ki lesz az apád, azt sem tudom. Hogy bírni fogom-e egyedül…nyilván az első 3 évben megbolondulok majd, nem tudom. Csak azt tudom, hogy elfogytak az utak és záródnak az ajtók.

Szembe kell néznem a csontvelőmig hatoló félelemmel és reszketéssel: egyedül leszek veled a világban. Teljesen egyedül…(baszki megint bőgök várjál…)…és…és…nagyon félek kisfiam!

Én is csak egy kislány vagyok, hogy leszek majd neked a Minden?

Najó, én most bebújok a paplan alá és kicsit megrottyanok lelkileg, aztán majd írok. És próbálom a dolgok jó oldalát nézni. Egy nő “csak” eldönti, hogy akar-e gyereket vagy sem, de egy egyedülálló férfinak anyát is kell találnia, ha gyereket akar! Szegény pasik…ez is mekkora félelem lehet, hogy mi van, ha nem találok nőt a magvaimnak?

Vigyázz magadra, bárhol is vagy! És remélem, ha nagy leszel, akkor meg tudjuk ezt dumálni indulatok nélkül. Nagyon szeretlek és nagyon szeretnék találkozni veled. Könyörgöm ne haragudj, esküszöm, én leszek a te legjobb anyukád kis szaros!

Puszillak és…és csak abban bízom, hogy nem haragszol majd rám… :'( 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!