bolondanyu

Bricsitdzsonsz bekaphattya!

Szevasz Piskóta!

 

2015 június huszonharmadika van, ez egy ilyen nagyon szép őszi nap, fúj a szél, bekapcsoltam a fűtést és szarrá áztam az esőben. Méghogy globális felmelegedés…Pfffffffff! Kamu marketing trükk! 🙂

 

Képzeld el, szarkész vagyok! Szarkéééééész! Olyan nyomorultul érzem magam 2 napja, mint akit lehúztak a rötyin, lehánytak, ledaráltak és kimostak 90 fokon. Ilyen depressziós döglött hal vagyok, lóg az orrom, halni készülök percenként, a búrám is fáj, Vitnihjúszton meg Brájenedemsz videókon bőgök, szóval nekem kicsöngettek édesegykomám! Biztos a hidegfront, hogy a rohadás enné meg, vagy valami Hold ciklus, vagy térerő- Hartmann zóna fengsuji kurvaannnya, nem tudom mivan, de a saját agyamra megyek!

 

Változás nincs sok az elmúlt időszakhoz képest, pusztán annyi, hogy felbukkantak mindenféle udvarlók (azaz udvarlovak, ha nyelvtanilag nézzük, ugye…).

Van egy srác, annak teccem. Nem mondta, de levágtam, ami valljuk be, óriási teljesítmény részemről, mert én csak abból értek, ha konkrétan belemondják az arcomba hogy mi a helyzet, de ez annnnnyira egyértelmű, hogy csuda.

Helyes(ke) pasi, magas, sportos, jó természetű, olvasott éééééééééés thermmmészetesen nekem nem jön be! A kúrva Ámor, hogy dögölne meg, esküszöm direkt csinálja! És találkoztam a faszival párszor és győzködtem magam, hogy jó lesz ez, jó lesz ez, nem is olyan unalmas, nem is olyan buta a szeme, ne válogass gyökér mindjárt 40 vagy, de nem jön az érzés na. Hiába tudja az ember, hogy tojnia kéne, ha nincs inger, nincs kaki! Tökkkkivagyok!!!!

 

Van egy másik srác, az teccik, magas, szőrös, büdös (csak vicceltem)-természetesen házas, ofkorsz, ilyen idős korban ki NEM az?-okos, humoros, van kémia, van melegség a szívemben, gondolok rá, hiányzik, satöbbi, na azt meg úgy kicsináltam fészbúk cseten, hogy az éééééletben többet nem fog hozzám se szóóólni! 😀

 

Jól nyomom kisfiam? Királyság mi? Anyád totál zakkant!

Úgyhogy most kedd este van, előttem egy vödör Nutella, becsápoltam másfél deci agancsost (Jéger), keresek valami sírós-picsogós romantikus nyáladzást és nekimegyek magamnak egy villanyborotvával, aztán kiugrom az elsőről. A kertbe.

Fú, nagyon végem van hallod. Ha tehetném, most azonnal szakítanék saját magammal! Az idegeimre megyek! Utálok nyűgös lenni, olyan vagyok, mint egy morcos takonygombóc, nyúlok málok ide oda, nem találom a helyem, bláááááááááááááá uuundorííítóóóó!

 

Folyton arra a pasira gondolok, aki bejön. És kidülledt szemekkel skubizom a kurva fészbúkot, hátha ír. Persze nem ír, cserébe mindenki más megtalál, boldog boldogtalan, én meg csalódottan válaszolgatok félszavakkal és közben azt sasolom, posztol-e valahova valamit a srác.

15 éves vagyok, esküszöm! Tarkón kéne csűrni egy lapáttal, hogy vegyem már észre magam, de semmi esélyem.

És amúgy meg mi van, ha ír? Semmi. Házas, gyereke is van. Oké, szar a kapcsolatuk, de együtt maradnak a gyerek miatt, amit tisztelek becsülök, én meg ugye nem fogom szétszedni őket, mert a gyerek az szent. Szerető sem akarok lenni, mert az mindenkinek szopó. Akkor mit akarok? Negyvenes, egyedülálló pasit? De a 40 olyan öreg! Mikor lettem én 38 és fél? Énisöregvagyok!!!!! Harmincas csávót akarok, kis fiatal husit! 🙂 Ja, persze. Az meg nem velem akar villogni, hanem egy feszesmellű huszonévessel…Hát ami a feszes melleimet illeti…a push up is sikítva jön fel rám… 😀

Igaza lesz apámnak. Nem kell válogatni, 10 év után mindegyik párkapcsolat ugyanarra a szintre jut! Faszt finnyázni ilyenekkel, hogy tetszik-e meg okos-e?

De…tudod…elárulok neked valamit és tudom, hogy butaságnak fog tűnni, de megsúgom, így négyszemközt, és kérlek ne áruld el senkinek jó? Ha úgy érzed, hogy elpofáznád, akkor dugd be a cumit a csőrödbe és el ne mondd senkinek!

Az van, hogy én tudom milyen az apád. Gyerekkorom óta tudom. Érzem, látom, ismerem őt. Mikor becsukom  a szemem, mikor álomba merülök, akkor megvan, hogy milyen és egészen tisztán látom. És azért nem tudok összejönni mindenféle tinglitangli alakokkal, mert tudom, hogy ők nem azok! Vannak, akik hasonlítanak rá, akik majdnem olyanok, de…

Furcsa ez Piskóta. Egész életemben apádra vártam, apádra várok. És nem, nem szőke herceg fehér lovon, nem gazdag, nem is kimondottan jóképű, hanem csak olyan mint én és szeret engem olyan lököttnek, amilyen vagyok. És ilyen még nem jött velem szemben.

Apád már megvan, mindig is megvolt, éli az életét valahol és remélem, hogy boldog, tapasztalatokat is gyűjt, fejlődik, csak én már tudom, hogy ő van, ő meg lehet hogy nem is tudja, hogy én várok rá. Mármint nem úgy várok, mint a mesében, mert ha jönnének jelentkezők, akik átmennek a “tesztjeimen” és akiknek én is átmegyek a tesztjein, az tök okés, de én eléggé zűrös vagyok. Mindig azt hiszem, hogy már nem, hogy már rendbejöttem, de a lófaszt. Csúszik a szoftver rendesen.

 

Na befejezem a pofázást, bebújok a paplan alá és holnap reggelig ki sem dugom az orrom. És július 1-től új melóm van, reggel 8-tól fél 5-ig, ami azt jelenti, hogy nincs több délig döglés, hanem 6kor kelnem kell és délután 6 előtt nem érek haza. Igazi felnőtt leszek, semmire sem lesz majd időm. Azért néha írok.

És ha látod apádat, üzenem neki, hogy egy nagyon picit unom már a várakozást, ha esetleg összekapná magát és leszállna arról a szőkéről, azt módfelett megköszönném.

Puszillak Piskóta, gondolok rád, remélem hamarosan találkozunk, addig nyomom a Jégert meg siránkozom, aztán majdcsak lesz valahogy…

És olvasd el a kommenteket, tuti mindenki azt fogja írni, hogy ne várjak az igazira, hogy unalmas és görcsös a pasikeresésem és hogy szánalmas vagyok. Mert más dolgában mindenki kurvaokos… Főleg én. 🙂

Ölelés, cuppanós puszi és vaníliás karika!

Anyu.

 

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!